Már megint...újból vergődöm, mint a marokba fogott, vad madár. Szívem hevesen, riadtan ver és agyam tekervényein villámgyorsan cikáznak át a gondolatok. Kiutat! Egy menekülő utat, de gyorsan! Ki ebből a fojtogató érzésből,mert felemészt! A könnyek megint felszínre…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
